Kicsit másképp.
Kicsit másképp.
A pásztorfiú a réten őrizte a nyájat. A juhok legeltek, a fiú figyelte őket. Egyszer csak meglátta az erdőszélen ólálkodni a farkast. Torkaszakadtából kiabálni kezdett:
- Farkas, farkas! Itt a farkas a juhok közt! Segítsetek!
Meghallották a falubeliek a segélykiáltást, otthagytak csapot, papot, s lóhalálában futottak a fiú segítségére. A farkas, amikor meghallotta a kiabálást, beszaladt az erdőbe. Így, amikor az emberek odaértek, a juhok békésen legelésztek, csak a fiú volt megriadva. Hiába bizonygatta, hogy tényleg ott járt a farkas, az emberek nem hittek neki, még meg is fenyegették, ne szórakozzon velük.
Néhány nap elteltével újra megjelent a farkas, a pásztorfiú megint sikoltozni kezdett:
- Farkas, farkas! Itt a farkas! Segítsetek!
A kiáltozásra a farkas ismét beszaladt az erdőbe.
Meghallották a falubeliek a segélykiáltást, és lóhalálában futottak a mezőre. Amikor odaértek a fiú újra hiába bizonygatta, hogy nem akarta becsapni az embereket, valóban ott volt a farkas, nem hittek neki.
Amikor legközelebb újra megjelent a farkas, a pásztorfiú kiabálni kezdett.
- Farkas, farkas! Itt a farkas a juhok között! Jó emberek! Segítsetek!
A fiú pedig hiába kiabált torkaszakadtából, nem érkezett segítség.
A farkas a kiabálásra most is beszaladt az erdőbe, de amikor látta, hogy nem érkezik segítség, előmerészkedett, és tépte-szaggatta a juhokat, egyiket a másik után
- Nem hallottátok, hogy segítségért kiáltok? - kérdezte a fiú sírva, a vetésből éppen hazafelé tartó falusiakat.
- Sokszor becsaptál minket, honnan tudhattuk volna, hogy most valóban veszély fenyeget.
