Hát elérkezett.
Hát elérkezett.
Hatvannégy éves lettem.
A Beatles egy kicsit kiemelt jelentőségűvé tette ezt a dátumot. Amúgy miért lenne pont a 64. más, mint a többi?
Annak idején, tini koromban, nem sokat foglalkoztatott, mi lesz ekkor. Azt tudtam, egész más lesz az életem, mint a nagyszüleimé. Akkor nekem már egy negyvenéves ember is öregnek számított, hatvannégy pedig beláthatatlan távolság, valahol a következő évezredben.
És lám.
(A hajam nagyrészt elvesztettem.)
Mikor 64 leszek
Mikor megöregszem elvesztem a hajam,
Majd sok év múlva.
Fogsz még nekem ajándékot küldeni,
Születésnapi üdvözletet, egy üveg bort?
Ha kinn maradnék háromnegyed háromig
Bezárnád az ajtót?
Még mindig szükséged lesz rám, fogsz még etetni,
Mikor 64 éves leszek?
Te is idősebb leszel,
És ha kimondod azt a szót,
Veled maradok.
Hasznos leszek, megjavítom a biztosítékot,
Mikor a fények kihúnynak.
Te pedig köthetsz egy pulóvert a kandalló mellett,
Vasárnap reggel, hogy elüsd az időt.
Kinn a kertben kiásom a gyomokat,
Ki kérhet ennél többet?
Még mindig szükséged lesz rám, fogsz még etetni,
Mikor 64 éves leszek?
Minden nyáron bérelhetünk egy vidéki házat
A Wright-szigeten, ott nem túl drága.
Spórolhatunk, félretehetünk,
Unokáink majd térdünkön fognak ülni:
Vera, Chuck és Dave.
Küldj nekem egy képeslapot, adj egy jelet,
Egy szempontot.
Pontosan fejezd ki, mit is akarsz mondani.
Szívélyes üdvözlettel, a távolból.
Adj választ, töltsd meg a lapot, írd:
Enyém vagy mindörökké.
Még mindig szükséged lesz rám, fogsz még etetni,
Mikor 64 éves leszek?
