Krusovszky Dénes: Az üveganya – tragikomikus játék. A Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház előadása.
Krusovszky Dénes: Az üveganya – tragikomikus játék. A Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház előadása.
Talányos cím. Mitől üveg? Törékeny? Átlátszó? Kemény?
„Krammer egyszer hibázott. Egy vállalkozásban csalási ügybe keveredett, és mindent magára vállalva börtönbe került. Onnan visszatérve édesanyjához költözött, elzárkózva minden korábbi kapcsolatától, volt feleségétől és lányától is – aki azonban elkeseredett kísérleteket tesz arra, hogy visszaszerezze őt. Miután az anya meghal, a temetése napján Krammer kénytelen kilépni a menedék biztonságából, és ekkor szembesülnie kell mindazzal, ami elől menekülni próbált, és mindazokkal, akik egykor élete főszereplői voltak. Erről a napról szól ez a darab, és arról és arról a görcsös rázkódásról, ami hol sírásnak, hol nevetésnek látszik.”
Ez olvasható az előadást reklámozó szórólapon.
Hááát… Nem tudom.
Az biztos, hogy a temetés napján játszódik a darab.
Az előzményeket Krammer egykori cégének munkásaitól ismerhetjük meg, akik kihasználva a lehetőséget, hogy a temetés ürügyén legálisan lóghatnak, útba ejtenek egy kocsmát is, ahol a sokadik sör és pálinka után sűrű bazdmegeléssel körítve elmesélik a történetet. Természetesen árnyaltan és hitelesen. Legalábbis kénytelenek vagyunk elfogadni annak, hisz a darab során semmi nem utal az ellenkezőjére.
Lánya semmilyen kísérletet nem tesz arra, hogy visszaszerezze az apját, egyszerűen elfogadja, talán kötelességének is érzi, hogy az apjával együtt menjenek a temetésre. Kétségbeesett kísérletet a barátjával való kapcsolatának rendezése érdekében tesz, bár amennyit megismerhetünk belőle, a gyors szakítás lenne legkevesebb fájdalommal járó lépés.
Krammer sem szembesül semmivel. Egyrészt egy temetés nem is az az alkalom, ahol erre igazán alkalom adódna, hisz mindenki igyekszik játszani a szerepét, olykor már börleszk szerű jelenetekben. Másrészt Krammer nem lép ki a saját zárt világából, talán egyedül a lánya terhessége érinti meg, és próbálja felidézni azokat az időket, amikor még boldog család voltak.
Üveganya.
Krammer a halála után sem tud elszakadni az anyjától, legszívesebben bebalzsamoztatta volna, és otthon tartaná, gyönyörködne benne, mert szerint egy bebalzsamozott halott olyan szépen csillog, mintha üvegből lenne. (Amikor Lenin bebalzsamozott hulláját láttam, nem támadtak ilyen gondolataim.)
Lehetett volna ebből akár egy lélektani dráma is, de csak egy conteót kapunk, valamilyen titokzatos hatalomról, amely erőszakkal elszakítja a holtakat az élőktől.
És elérkezünk a darab fő „konfliktusához”, Krammer egy műanyagszatyorban hazacsempészi az anya hamvait, amin mindenki kiakad.
De hát…
Eredetileg a Háziszínpadon játszották, onnan került át nagyszínpadra. Lehet, hogy nem volt szerencsés döntés.
A Vidéki Színházak Fesztiválján Besenczi Árpád Lacibá (munkavezető) megformálásáért a legjobb férfi alakítás díját kapta. Talán mert sikerült életet lehelnie, egy meg nem írt figurába, egyedüliként a szereplők közül.