Nyertem néhány könyvet, köztük Francisco González Ledesma: Halál Barcelonában című krímijét.

Nem tudom, illik ilyen címet adni? És egyébként sem érzem találónak. Kétségtelenül Barcelonában játszódik, és halál is előfordul, mégis nagyon fantáziátlannak érzem. Az eredeti címe: No hay que morir dos veces, ami a google fordító szerint nagyjából azt jelenti, senki sem hal meg kétszer. Sok értelme a regény ismeretében ennek sincs.

„Az üres esték olyanok, mint a levegő, ami csupa por, meg minden.”

Oldalanként nagyjából három ilyen bölcsességet kapunk.

Három szálon indul a cselekmény, amelyek közt a regény közepe táján felsejlik egy laza kapcsolat, ami elég és elfogadható lenne, de a szerző nem elégedett meg ezzel, a regény végén egy igencsak erőltetettnek és mesterkéltnek tűnő megoldással szorosabbra fűzi a szálakat, amelyeknek nem sok köze van egymáshoz.

Az egyes fejezetek mindig úgy fejeződnek be, illetve szakadnak félbe, hogy az ember várná a folytatást, de ahhoz előbb el kell olvasni a cselekmény másik két szálának egy-egy fejezetét is. Ügyes megoldás az érdeklődés fenntartására.

Mind három szál megérdemelne akár egy önálló regényt is, de végül mindhárom torzó maradt.

A befejezés zavaros és elnagyolt, igazából nem derül ki semmi, már ami az okokat illeti. Hacsak nem fogadjuk el a sejtetett összeesküvés elméletet. Ne fogadjuk el. De ha mégis, akkor is zavaros az egész, teljesen indokolatlan gyilkosságokkal.

Nem vagyok egy terrorizmus szakértő, de az nagyon amatőr dolognak tűnik, hogy mit sem sejtő áldozatra erősített robbanó övet csak úgy le lehet tépni.