Olvasónapló - Tengeri farkas
2016. október 20. írta: obsidian1

Olvasónapló - Tengeri farkas

Jack London: Tengeri farkas

Egy nyeremény könyv.

Jack London valamiért ifjúsági íróként rögzült benne, ami miatt, ha tudna róla, joggal lenne megsértődve. A Tengeri farkas semmiképpen nem nevezhető ifjúsági regénynek.

A regény főhőse Humphrey Van Weyden, egy gazdag családból származó, irodalommal foglalkozó fiatalember, aki egyes szám első személyben beszéli el a történetet.

Hajótöröttként került a Kísértet nevű fókavadász hajóra, aminek a kapitánya Wolf Larsen, a ”tengeri farkas”, aki ahelyett, hogy partra tenné vagy egy másik hajóval partra küldené, csupán pedagógiai célból – tanulja meg, milyen a két keze munkájával megkeresni a kenyeret – magával viszi a fókavadászatra.

A kapitány életfilozófiája primitív módon egyszerű, mindenkinek csak a saját élete értékes, amúgy az élet a legértéktelenebb dolog a világon, hisz túlságosan is nagy az utánpótlás. VanWeyden ezt a materializmus számlájára írja, bár elismeri, ez erősen leegyszerűsített értelmezése a materializmusnak, nem megy mélyebben vele, kettőjük vitáiban - a kapitányról kiderül, hogy bár iskolákat nem végzett, autodidakta módon meglehetősen nagy műveltségre tett szert – a halhatatlanságba vetett hitet állítja szembe, így jobbára csak elbeszélnek egymás mellett.

A kapitány műveltsége nem sokat nyom a latban, egyetlen kivétel egy helyzet meghatározó eszköz kifejlesztése, hatalmát kivételes testi erejére alapozza. Kegyetlen és kíméletlen, hisz az emberélet nem számít.

A történet akkor vesz fordulatot, amikor újabb hajótöröttek, köztük egy hölgy, kerülnek a hajóra. A hölgyről kiderül, hogy bár személyesen még nem találkoztak, virtuálisan már régebben ismerték egymást Van Weydennel, olvasták és kedvelték egymás írásait.

Egy alkalmas pillanatban Van Weyden megszökteti a hölgyet egy fókavadász csónakkal. Mégsem volt egészen hiába való hajón eltöltött idő. Terveik szerint Japánban akartak partot érni, de a sors és az időjárás szeszélye folytán egy lakatlan szigetre kerülnek. Már felkészültek rá, hogy ott vészeljék át a telet, amikor – minő véletlen! – ott sodródik partra az erősen megrongálódott Kísértet is, fedélzetén a kapitánnyal, aki időközben elvesztette a legénységét.

Fölösleges az aggodalom, a kapitány súlyos beteg és nem is lát. Jöhet a heppiend. Végül egy hajó menti meg őket.

Önmaguktól :)

Egy férfi és egy nő kettesben a hajón, és még szeretik is egymást. Ördögi kísértés :D

A bejegyzés trackback címe:

https://zsolt51.blog.hu/api/trackback/id/tr5511824909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pietnik 2016.10.21. 10:57:04

Nem tudom,hogy mi volt a film címe,de azt igen,hogy Charles Bronson játszotta benne a kapitányt!Idén mutatták be sokadjára a RTL-Klub-on!
Feltételezem,hogy ennek a filmnek volt az alapja a könyv,mert nagyon hajaz rá a történet!
Nem olvastam a regényt,Jack London valahogy kimaradt az olvasó-érdeklődési körömből.Igaz,hogy sok könyvét olvastam,de megmaradt az "ifjúsági" szinten.)Éneklő kutya,A beszélő kutya,A Vadon szava stb)

obsidian1 2016.10.21. 12:58:21

@pietnik: Nem láttam a filmet, de most utánanéztem, ez a könyv volt az alapja, csak egy kicsit átigazították. (A regényben nincs semmiféle csinos tolvajnő)
Kamaszkoromban én is a felsorolt könyveket olvastam.
süti beállítások módosítása