Ha megkérdeznénk Obsidian osztálytársait, mire emlékeznek vele kapcsolatban, majdnem biztosan első helyen említenék azt a bizonyos felolvasást. Talán már egy kicsit legendává is vált a faluban. Pedig hát...

Obsidian mielőtt papírra vetette, szerette előbb fejben megalkotni fogalmazásait, (talán ezért nem lett belőle regényíró :DD) amit utána már csak le kellett írnia.

Akkor éppen a Toldi valamelyik részéből kellett fogalmazást írni, az iskolában elkezdték, és otthon kellett (volna) befejezni. Obsidian magában megalkotta, és az óra végén írt a füzetbe néhány mondatot. Aztán valamilyen okból elmaradt a befejezés, mert amúgy akkor még szorgalmas gyerek volt, és ügyelt rá, hogy a házi feladatokat elkészítse.

Idus néni, Obsidian magyar tanára és egyben osztályfőnöke, olyan lelkizős típus volt. Obsidian nagyon nem szerette. Talán már akkor is irtózott a moralizálástól.

Az az óra is egy kiadós lelkifröccsel kezdődött (oka már a feledés homályába vész), aminek befejeztével Idus néni Obsidiant szólította, hogy olvassa fel a fogalmazását. Dehogyis merte ő beismerni akkor, hogy neki  nincs kész a fogalmazása. Fölállt tehát és elkezdte olvasni, aztán folytatta akkor is, amikor már nem volt mit olvasni. Nem lehetett azért tökéletes az alakítása, mert amikor befejezte, Idus néni elkérte a füzetét. (Bár később azt mondta Obsidian szüleinek, azért kérte el, hogy ráírjon egy ötöst, tudjuk, hogy ez csak önfényezés. Amikor észlelte, hogy a történet kezd legendává válni, nem akarta, hogy ő legyen benne a negatív hős.) Következett egy újabb lelkifröccs, most már személyre szólóan Obsidiannak, nem kihagyva belőle, hogy mekkora csalódás ez neki, és természetesen Obsidian kapott egy nagy karót is. Obsidian osztálytársai értetlenül és némi kárörömmel figyelték az eseményeket. Ritka alkalom volt, hogy Obsidiant marasztalták el valamiért. Amúgy pedig fogalmuk sem volt, hogy mi történik, úgy látszik, őket sikerült megtéveszteni. Monológja befejeztével Idus néni és észlelte az osztályban értetlenséget, ezért felszólította Obsidiant, mondja el az osztálynak, mit követett el. Ő csak annyit mondott: nem írtam meg a fogalmazást. Valaki még megkérdezte:

- Akkor mit olvastál fel?

Idus néni érezve, hogy az osztály nem egy aljas csalót lát Obsidianban, gyorsan belekezdett az új anyag tárgyalásába. Szünetben aztán kézről-kézre adták Obsidian füzetét, hogy meggyőződjenek róla, valóban egy üres lapról olvasott fel.