És Izsák kivevé az ő atyjának a kezéből a kötelet, és azt mondá: Csak magadat áldozhatod meg, atyám, ha Jehovát engesztelni kívánod, mert én nem halok meg a te Istenedért. Én a magam Istenéért halok meg egyszer, és hagyj engem, amíg megyek, hogy megkeresném.
És elindula Izsák az úton egyedül, és Ábrahám ott marada magára az oltár előtt, és sírt.
Olvasónapló
És most vigyél haza engem. A szigetre, ahol nincsenek sem öregek, sem vének.Szabó Magda egyik regényét, a Mózes egy, huszonkettő-t, olvastam most. Azok kedvéért, akik hozzám hasonlóan nem forgatják naponta a Bibliát: a cím Ábrahám és Izsák történetére utal. Nem tartozik Szabó Magda legnépszerűbb regényei közé, talán nem véletlenül. A © alapján 1967-ben jelent meg az első kiadás. „A történés idejét ötvenötre tettem, nem véletlen az időpont. Az ötvenes évek legelejétől már ígérte magát valamilyen formában a jövendő. Még nem volt itt ötvenhat, de közelgett.”Szabó Magda írta ezt a 2004-es kiadás fülszövegében. Érdekes. Lehetséges, hogy egy író nem ismeri a saját regényét? „Ötvenhatra határozottan emlékszem, nyolcéves voltam, nyolcéves voltam, nem tudtunk disszidálni, mert Hugi vörhenyes lett, bennfeküdt a járványkórházban.”A regény egyik szereplőjének szavai ezek, aki a történés idején már egyetemre felvételizik, így az hatvanhat táján lehet.A regény nemzedékek ellentétéről szól. Izsák jelképezi a fiatalokat, Ábrahám a szülők, nagyszülők nemzedékét. Fiatalok, akik úgy érzik, velük kezdődik minden, akik nem szüleik álmát akarják megvalósítani, vannak saját álmaik Nem akarnak kárpótlást adni szüleiknek elrontott életükért, a saját életüket akarják élni. Nem helyettesíthetik szüleik elvesztett szerelmeit, szeretteit. Nem vigasznak születtek, önálló személyiségek.Kétségtelen, a hatvanas évekre jellemző volt ez a fajta hit, – egy darabig én is hittem benne – hogy a fiatalok nemzedéke tisztább, előítélet mentesebb, különb a szülei nemzedékénél, nem kötik őket hagyományok, rossz megszokások, egy jobb világot fognak építeni. Tudjuk, mi lett belőle.A regénybeli fiatalok teljes mértékben megtagadják a múltat, még a sajátjukat is, semmit nem fogadnak el szüleik világából, értékrendjéből. De hát a tagadáson kívül, nekik sincs igazi értékrendjük. Próbálnak kivonulni a felnőttek világából, megteremteni saját szigetüket. Lehet-e létrehozni egy szebb, saját világot, hazugságok, csalások, árulások árán, a szülők manipulálásával, a szülők pénzéből? Ők optimisták, bíznak magukban. Mi már tudjuk, hogy reménytelen.
