Bece    Maga hogy bírja cipelni a lelkeket?

Pap      A lelkeket?

Bece    Én nem bírom. Én összeesem alattuk. Na, ezért mi jár? Elkárhozás?

Bece    Maga hogy bírja cipelni a lelkeket?

Pap      A lelkeket?

Bece    Én nem bírom. Én összeesem alattuk. Na, ezért mi jár? Elkárhozás?

Pap      Mit tudom én. Valószínűleg csak boldogtalanság.

Bece    Még rosszabb.

Pap      De nem tudom, van-e utolsó ítélet, ha az is érdekli. Ne is kérdezze.

(Egressy Zoltán: Portugál)

Realista? Szürrealista?

A zalaegerszegi színházban láttam a  Portugált.

Falusi kocsma, jellegzetes figurák. Nagyon komolyan veszik magukat, mit is tehetnének, hisz ez az életük. Hogy szánalmasan kicsinyes, és sehova nem vezet? Természetesen, de erről nem ők tehetnek. Minden valóságos, és minden teljesen abszurd, mint ez az egész abszurdisztánba hajló ország.

Csak úgy működhet a játék, ha a színészek komolyan veszik a szerepüket, valóságos figurákat játszanak, nem jópofiznak, nem poénkodnak, nem karikíroznak. Az előadás nagy részében ez teljesül is, a fontos részeknél mindig.

Nincs kiút. Nem ad megváltást az alkohol. Nem ad megváltást azértelmetlenül vállalt gyilkosság.

Bece nem meri vállalni a szerelmet (nem bírja cipelni a lelkeket). És hiába jutna el Portugáliába, és nézné a naplementét a tengerparton, ott is csak saját boldogtalanágát látná.