Vámos Miklós: Majdnem összes

Vámos Miklós: Majdnem összes

Az úr fecseg.

Ha egy mondatban kellene valamit mondani róla, nem tudnék jobbat kitalálni.

Majdnem összes.

Az életmű sorozatban megjelent novellagyűjtemény. Csak majdnem összes, egyrészt, mert mint az író jelzi tartalmi és terjedelmi okokból kihagyott néhány írást. Így is eléggé terjedelmesre sikeredett a kötet. Másrészt, mint azt szintén jelzi, nem tekinti még lezártnak az életművét. Jogos. Ehhez képest szerényen megjegyzi ez már az életműsorozat 10. kötete. Valamiből élni is kell.

Ismert, népszerű, termékeny író. Én is sok művét olvastam, tetszettek is, de mély nyomot egyik sem hagyott bennem. És soha nem éreztem vágyat, hogy sorozatban Vámost olvassak.

Nincs ez másképp a Majdnem összessel sem. Sok írás volt ismerős, de igazából nem emlékeztem egyikre sem. Talán a Cédulákra, de valószínű, arra is inkább a belőle készült film miatt. (Csók anyu)

Van néhány gyöngyszem, de elvesznek a tömegben. Amire a kötet végére értem nagyon kevésre emlékeztem. Lehet az én hibám is.

Túlírt, szétfolyó írások. Nem eléggé kihegyezett történetek. Sokszor nem is tudja befejezni, csak abbahagyja.

Éltünk fontos kérdéseivel foglalkozik, de legtöbb esetben csak a felszínt kapirgálja.

Szeret játszani a formákkal, talán így próbálja keretek közé szorítani magát, nem sok sikerrel.

„Az iskolát éppen tatarozták. Kívül is, belül is. Az osztályokban a plafont kitámasztották gerendákkal, melyeket hatalmas ácskapcsok fogtak össze.”

Egy novella ciklus két novellája ugyanezekkel a mondatokkal kezdődik. Az egyik esetben indokoltan, az állványok fontos szereplők, a másik esetben viszont teljesen indifferens, hogy az iskolát éppen tatarozták.

Hogy valami jót is írjak.

Ha valakinek esetleg nosztalgiái lennének a Kádár rendszerrel kapcsolatban, olvassa el Az ember szerez című írást. Pontos látlelet.