Garai Gábor: Tüz-tánc című verse kapcsán tettem egy ígéretet, hogy írni fogok a rendről, amiről igazából nem is tudom, hogy mi.
Garai Gábor: Tüz-tánc című verse kapcsán tettem egy ígéretet, hogy írni fogok a rendről, amiről igazából nem is tudom, hogy mi.
Garai apokaliptikus képekkel tűzdelt versében a világ megmentéséért kiált rendért. Lelkes fiatalként nem is adhatja az ember. Nem hagy kétséget afelől sem, hogy a rend megteremtését osztályharcos öntudattal a munkásoktól és parasztoktól várja. Nyilatkozata szerint 1986-ban is vállaltan ugyanezért a rendért küzd. Dicséretes állhatatosság.
De, mint blogom mottójából is kiderül, én egyáltalán nem vagyok lelkes rendpárti.
„mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó”
József Attila
Persze más versében József Attila is egészen másképp ír a rendről:
Mig megvilágosúl gyönyörű
képességünk, a rend,
mellyel az elme tudomásul veszi
a véges végtelent,
a termelési erőket odakint s az
ösztönöket idebent...
Talán itt nem ugyanarról a rendről írt?
(Esetleg tud rá valaki magyarázatot: Miért él az úgy a köztudatban, hogy megvalósul gyönyörű képességünk. Azt hittem csak az én emlékezetem csal meg, de a neten keresgélve nagyon sokan ebben a formában hivatkoztak rá.)
És vajon miféle rendre gondolt Pintér Sándor, amikor azt ígérte, két héten belül rendet tesz?
„rendőrállamban nőttek föl
szabadságnak azt gondolták hogy mától fogva a rendőr nekik tiszteleg”
Az ő szempontjából talán csak annyit, ő irányítja a rendőrséget.
Mint fentebb jeleztem, nem érzem magam rendpártinak, ez nem azt jelenti, hogy szerintem nincs szükség rendre. Meg is van a magam saját rendje, ami egy kívülálló számára akár káosznak is tűnhet. Valamiféle rendet mindenki kialakít maga körül, és valamilyen rend szerint éli az életét, de egy közös rend kialakítása már családon belül is konfliktusok forrása lehet, csak kompromisszumok árán érhető el.
De hát, tetszik, vagy nem tetszik, az ember társadalomban él, és hogy társadalom működőképes legyen, rendre van szükség. Sok mindent lehet törvényekkel szabályozni, és a törvényeket illik betartani, nemcsak azért, hogy ne büntessenek meg bennünket, hanem azért is, mert bízunk abban, hogy mások is betartják, és az mindenkinek jó, és aki mégsem tartja be, azért jöhetnek a rendőrök. Jó lenne, ha nem lennének értelmetlen, betarthatatlan törvények, de azt hiszem lehetetlen olyan törvényeket alkotni, amelyek mindig, minden körülmények között betarthatóak. Nincs is ezzel nagyobb baj, ha megfelelő rugalmassággal kezeljük. Nagyobb gond, hogy mi az, amit törvénnyel kell szabályozni ahhoz, hogy ne legyenek mindenhol kiskapuk, de egy orwelli totálisan szabályozott, és totálisan ellenőrzött világhoz se jussunk el. Mert sokan vannak, akik, amikor rendért kiáltanak, vagy rendet ígérnek, igazából a szabadságot akarják korlátozni, pedig a rend ellentéte nem a szabadság, hanem a káosz. Szabadság nélkül nem is beszélhetünk rendről. Az erőszak rendje azonnal káoszba fordul, ha megszűnik az erőszak.
Ki a rendes ember?
A közvélekedés általában azokat tartja annak, akik elfogadják és betartják környezetük társadalmi normáit. És akkor, aki nem normakövető, nem is lehet rendes ember? Hajnóczy Péter hőse a sün környezete szerint egyáltalán nem számít rendesnek, pedig egyetlen bűne, hogy nem úgy él, mint a környezete.
Talán nincsenek is mindenkire érvényes társadalmi normák, az egyes társadalmi csoportok normái jelentősen eltérhetnek egymástól. Attól, hogy valami más, még egyáltalán nem biztos, hogy rossz. Miért kellene saját normáinkat másokra kényszeríteni az erősebb kutya … elve alapján. Ideológiát persze mindenhez lehet találni, de bárhogy csűrjük-csavarjuk, ez csak az ököljog finomított változata. És mennyivel szürkébb lenne a világ, ha mindenki ugyanúgy élne.
Óvó néni, kérem, m’ért kell csendben maradni? – énekelte Koncz Zsuzsa.
Igen, néha nem árt megkérdőjelezni a normákat, törvényeket, parancsokat, mert ne feledjük a rend nem öncél, hanem eszköz egy működőképes társadalomhoz.
Visszatérve Garai Gábor verséhez: Megmentheti-e a rend a világot?
Ideális esetben talán, de félek mindig lesz valaki, aki a saját rendjét magasabb rendűnek gondolja, és mindenkire rá akarja erőltetni, bármilyen eszközzel.
