Benkó Dixieland Band és Orbán Hota Sándor.

(Jazzszerda)

Benkó Dixieland Band

Közkívánatra kerültek a Jazzszerda műsorába,

Egy kis túlzással, Benkóékat az is kedveli, aki egyáltalán nem szereti jazzt. Kétségtelen, a jazz könnyebben emészthető, szórakoztató vállfaját képviselik, ha nem is kizárólagosan azt. És azt hiszem, sokat számít az ismertségük is. 57 éve vannak a pályán, ami már önmagában is tiszteletreméltó.

Utoljára talán három éve hallottam őket élőben, akkor is Jazzszerda keretében, akkor még alkalmi látogatóként.

Mostani produkciójukat kicsit halványabbnak éreztem. Nem tudom, mi lehetett az oka. A nagy érdeklődésre való tekintettel két előadást is tartottak egymást követően. Talán a második előadáson már fáradtabbak voltak.  Talán a mostani, állítólag nem előre tervezett, műsor összeállításuk volt kevésbé szerencsés.

Az elmúlt években a sajnálatosan kényszerű tagcserék miatt alaposan megváltozott a zenekar felállása. Az új tagok kitűnő zenészek, remek szólókat hallhattunk tőlük. Számomra a koncert legemlékezetesebb momentuma az volt, amikor trió felállásban (zongora, nagybőgő, dob) előadtak egy Oscar Peterson szerzeményt.

A koncert kezdő száma: Down by the riverside

Sokáig úgy éreztem, Nagy Iván nincs igazán jó formában, és jött a Red roses for a blue lady, ami mindent feledtetett:

(más)

Városunk zenei életének meghatározó alakja volt Orbán Hota Sándor. Az ő halálának 10. évfordulója alkalmából rendezett emlékműsort tekintettük meg, amelyen felléptek egykori zenésztársai. Kár hogy ritkán hallani őket.