Már csak a teljesség kedvéért is, úgy érzem, írnom kell a családom apai ágáról is. Még azt hihetné valaki, hogy szégyellem. Míg anyám családját a tipikus jelzővel illettem, apámét inkább tragikusnak nevezhetném, de mindenképpen a különös kategóriába tartozik. Ha babonás lennék, talán még elátkozott családnak is nevezném.

Gérce a falu. Eddig nem írtam le a nevét. Nem tudom, helyes-e, hogy most megteszem.

A nagyapám Kemenesmagasiból került a faluba. Nem tudom, mi hozta oda. Nagyanyám hályoggal a szemén született, épphogy csak valami fényt látott. Már egész kisgyerekkoromból mint magatehetetlen öregasszony emlékszem rá, aki az udvarból sem mozdul ki. Még a templomba sem ment át. Ugyanakkor nagyapám egy jó kiállású férfi volt. Mi hozta őket össze? Még csak azt sem mondhatom, hogy a vagyon. Vagy ki tudja?

Nagyanyám családja falubeli volt, de ő egyedüli gyerek volt és valószínű a család utolsó sarja, így apai ágon csak egész távoli rokonaink éltek a faluban.

Ha jól emlékszem úgy érettségi előtt voltam, amikor már nem tudom milyen apropóból a húgommal elmentünk Kemenesmagasiba rokonlátogatóba. Van egy velem egykorú második unokatestvérünk, ő kalauzolt bennünket a rokonok között, de a végén már nem bírtuk követni ki kicsoda.

Apámék „csak” hárman voltak testvérek. A bátyja kb. harminc éves volt, amikor halálra gázolta egy teherautó. Nem volt még nős, őrizgették egy nő fényképét, aki állítólag a menyasszonya volt.

Apám húga anyámmal volt egyidős, gyerekkorukban barátnők is voltak. Ő már egész fiatalon férjhez ment egy zalai szőlősgazdához. Kint éltek a szőlőhegyen. Első gyerekük, J, örökölte nagyanyám szembetegségét. Megműtötték, de az akkora műtéti technika még elé kezdetleges volt, és valamit el is rontottak, az egyik szemét el kellett távolítani, és csak félszemmel látott valamit egy szódásüvegnyi szemüveggel. Az iskolákat Pesten végezte a vakok intézetében. Gyógymasszőrként végzett. Feleségül vett egy szintén vak jogásznőt, született egy gyerekük. Az öccse, Z,  jóval fiatalabb volt nála, a szüleik sokáig nem mertek újabb gyereket vállalni. Gyerekkoromban minden nyáron náluk töltöttem néhány hetet. Akkor még nagyon tetszettek a falusi viszonyokhoz képest is nomádnak számító körülmények. Aztán Z is felment Pestre, megházasodott, lett két gyerekük, volt egy fuvarozó cége. Aztán egyszer a fiúk hazamentek disznóvágásra Z autójával, és már a visszaúton lesodródtak az útról, J a helyszínen meghalt, Z túlélte a balesetet, de a régi életét már nem tudta folytatni.