1998.05.18.
"A semmi ágán ül szívem..."*
1998.05.19.
Kedd. Hűvös, esős idő van.
Úgy érzem egy kis magyarázattal tartozom a tegnapi bejegyzésről. Nagyon el voltam keseredve, mára már valamennyire megnyugodtam, de a családban egyre rosszabbá kezd válni a helyzet, anélkül, hogy valami igazán nagy probléma lenne. Megpróbálom röviden összefoglalni az elmúlt napok (nem)eseményeit.
Pénteken A és É délután bementek vásárolni. Természetesen most is É-nek. Velem együtt jöttek haza. Nem kérdeztem tőlük, de látszott rajtuk, hogy veszekedtek. Este É-t elvittem Gellénházára. Utána látszólag minden rendben volt, tévét néztünk és lefeküdtünk.
Szombaton, amire felkeltem A már teljesen ki volt borulva, csak sejtem, hogy miért. Valamennyire sikerült megnyugtatni, de utána már mindketten rossz hangulatban voltunk egész nap. Délelőtt bementem a piacra teknőc kajáért és palántákért. Ebéd után kiültettem a paprika palántákat, de hűvös szeles idő volt, nem volt kedvem a kertben dolgozni. Inkább felporszívóztam a hálószobát. Este már viszonylag nyugodtak voltunk, tévét néztünk aztán lefeküdtünk és szeretkeztünk.
A vasárnap különösebb izgalom nélkül telt. Délelőtt hazajött É. Ebéd után a kertben kezdtünk dolgozni, de az eső bezavart bennünket. É készülődött az osztálykirándulásra, mi pedig szokásos házimunkákat végeztük. Este tévét néztünk.
Hétfő reggel indult É az osztálykirándulásra, de előtte még rendezett egy nagy hisztit, teljesen értelmetlenül, csak arra volt jó, hogy mindenki ideges legyen. Délután A tanfolyamon volt. Főztem, mosogattam és elmentem A-ért kocsival. Nem veszekedtünk, de ő is csak kötözködött.
Befejeztem a forgatóállványt, most plotterlom, ezért is volt ilyen sok időm naplóírásra.
* Ezt még emlékezetből is pontosan idéztem, József Attila: Reménytelenül című verséből. Egy kicsit most bombasztikusnak érzem, de nagyon el lehettem akkor keseredve.
2003.01.02.