Kicsi vagyok én
2007. október 24. írta: obsidian1

Kicsi vagyok én

Alig van időm mostanában a blogolásra.

Alig van időm mostanában a blogolásra. Kivételesen a munkahelyemen is nagyon elfoglalt vagyok. Mások írásait is épphogy csak gyorsan átfutom. Itthon a kert téliesítése válik egyre sürgősebbé, ebben a három napban nagyrészt végezhettem volna vele, de az időjárás közbeszólt. Nincs valakinek ötlete, mire lehet elhasználni a zöld fűszerpaprikát?

 

 

(kicsi vagyok én)

 

A Krónika a sorvégéről c. postomban már írtam róla, milyen gondokat okozott a magasságom, illetve alacsonyságom. Aztán később már különösebben nem foglalkoztam vele. Elfogadtam, hogy ez egy olyan adottság, amin nem tudok változtatni, akkor meg minek görcsöljek rajta.

I think I’m the smallest in the class.

Nemrég mondtam angolórán ezt a mondatot, de kiderült, hogy tévedtem, az egyik hölgy néhány centivel alacsonyabb nálam. Aztán ő mondta, nem érzi, hogy valami hátránya lenne ebből, csak az zavarja, hogy sokszor nem akarják észrevenni. És hát valóban, néha nekem is úgy átnéznek a fejem felett, mintha láthatatlan lennék.

Megy mostanában egy reklám, amiben egy feltűnően alacsony nő jelentkezik egy álláshirdetésre, és hát meglehetősen nevetségesnek ábrázolják. Lehet, hogy túl érzékeny vagyok, de miért kell a hülye ötleteket mindig hátrányos külsejű emberek szájába adni.

 

(együttélés)

 

Lehet, hogy a lányomék átmenetileg nálunk fognak lakni. Természetesen szívesen látjuk őket, de egy kicsit félek is tőle. Már több mint négy éve kettesben élünk A-val, eléggé elszoktunk már attól, hogy másokhoz alkalmazkodjunk, nehéz lesz újra hozzászokni. Amennyire a lányomat ismerem, biztos nem hagyja szó nélkül, ha valamit nem úgy csinálunk, ahogy ő elvárná. A feleségem talán meg tudja állni, hogy ne nagyon avatkozzon bele az életükbe, de nekem biztos morogni fog, ha nem tetszik neki valami. Én csak ritkán fogok kiakadni, de akkor nagyon.

 

(haj)

 

A héten A levágta a hajamat.  A katonaságot nem számítva talán ballagásra vágattam utoljára hajat fodrásznál, azóta csak a feleségem vagy a húgom nyírta. Valahogy mindig idegenkedtem attól, hogy jól fésült legyek.

 

(ünnep)

 

Csak idegesítem vele magamat.

A bejegyzés trackback címe:

https://zsolt51.blog.hu/api/trackback/id/tr338229554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

10357 2007.10.24. 17:50:34

Ó, a családi hajvágások olyan meghatóak, mindig a meghittség és a bizalom jut róla eszembe, pedig egy tök hétköznapi esemény, mégis...

11715 2007.10.24. 18:00:20

nálunk kiment a divatból, nemrég a kisebbik fiam nem hagyott békén, hogy vágjam le a haját, megtettem, erre azt mondta, hogy úgy néz ki, mint egy tízéves. na erre meghirdettem a bojkottot, az én kezemet ne szidja senki.

Hmmmm 2007.10.24. 18:24:27

zöld fűszerpaprika mellé nem maradt zöld paradicsom? (besavanyítani...)

12115 2007.10.24. 19:33:48

kicsi vagy ? és ? együtt.. az átmenetek azért azok, mert darab ideig tartanak :) kibirod :) haj a fésültek, már ha férfiak, nekem se tetszenek, de az ápoltság az igen haj.. otthon én vágom, mindenkinek tök intim, és izgalmas :)

11229 2007.10.25. 11:18:10

Végre van egy kis időm. Soha nem kritizálom a feleségemet, hogy nem tetszik a hajvágás. Legfeljebb annyit mondok neki , sikerült már jobban is. Tényleg intim. A savanyítás jó ötlet. Kösz. Valamikor volt bennem kisebbrendűségi érzés a termetem miatt, azon már túl vagyok, de van néhány bosszantó dolog. Persze, hogy kibírom, csak már elkényelmesedtem.
süti beállítások módosítása