Obsidian most legszívesebben világgá menne. Nem kell aggódni. Néha teljesen váratlanul rátör obsidianra valami, amikor otthagyna mindent, és csak menne, amiből aztán mostanában jó esetben csak egy jó kis séta lesz a feleségével, de legtöbbször inkább csak megpróbálja valahogy elviselni, hogy most éppen nem lehet.

Talán 5-6 éves lehetett obsidian, amikor nem éppen önszántából, világgá ment. Már nem is emlékszik, milyen szörnyű bűnt követtek el a húgával, amitől anyjuk olyan szörnyű haragra gerjedt, hogy világgá zavarta őket. Mindkettőjüknek készített egy-egy bot végére kötött batyut, hogy azért mégse haljanak éhen a nagy úton. Obsidian már nem emlékszik, mi volt a batyuban, de nagyon csalódott lenne, ha nem lett volna benn egy kis darabka kolbász.

- Na most aztán mehettek világgá! – mondta anyu, aggódva még hozzátette: - Aztán ki ne menjetek ám a postaútra!

Kézen fogta hát obsidian a húgát és vállukon a batyuval szomorúan elindultak világgá, meg sem álltak egészen a Bolla mama házáig. Csak nem mennek úgy világgá, hogy be sem néznek hozzá. Arról persze mélyen hallgattak, hogy ők most éppen világgá mennek, úgy tettek, mintha csak egy szokásos nagymama látogatás lenne ez is. Egy kis idő múlva megjelent anyjuk, tudva, hogy messzebbre úgysem merészkednek.

- Hát itt vagytok, ti dezentorok?!

Ünnepélyesen megígérték, hogy soha többet nem lesznek rosszak, és bűnbánóan hazakullogtak.

Miközben obsidian elvágyódásában felidézte ezt a valódi „világgámenését”, meg is nyugodott a lelke. Néha elég képzeletben megtenni az utat.

Nagyobb gyerekként, ha mehetnékje támadt, obsidian felpattant a biciklire, és tekerte néha végkimerülésig. Ha esetleg a szülei megkérdezték hol volt, csak annyit mondott, biciklizni. Középiskolában Pesten ismerősöknél lakva bajban volt obsidian. Mindenre engedélyt kellett kérnie, minden percről el kellett számolnia, sokszor hazudozásra kényszerült, amiért utálta magát is és a helyzetet is. Egyetemistaként egy belvárosi séta, vagy futás a Duna parton.

És aztán felnőttként, akire azt szokták mondani, hogy a maga ura, azt csinál, amit akar obsidiannak egyre kevésbé volt rá lehetősége, hogy néha furcsa hangulatban…