Obsidian a jelennélküli ember?

Miért megyek állandóan vissza a gyerekkorba? Miért mindig mindennek az a indulópontja?

Mert minden odanyúlik vissza. A félénkségem, az önbizalom hiányom, a gátlásaim, a konfliktuskerülésem, minden, ami megnehezítette az életemet.

Amiről nem írtam, mert nem tudok.

Az állandó szorongásról, hogy apu nem lesz- e részeg, és ha igen, mibe fog belekötni.

A fizetésnapokról. Hoz-e haza egyáltalán valamit az amúgy is megalázóan kevés munkaegység előlegből, vagy egy újabb hónapig leszünk egyetlen fillér nélkül?

 Amikor egyszer valakitől tíz forintot, hogy vegyek rajta cukrot, egy kiló kristálycukrot vettem, mert elképzelni sem tudtam, hogy én annyi pénzt kaptam.

Nem írtam.

Amikor anyu egy hónapig kórházban volt, ő bánatában folyamatosan ivott. Néha egy ismerősnek eszébe jutott, hogy ránk nézzen, és főzött valamit, de leginkább magunkra voltunk utalva, és még az állatokat is el kellett látni. Obsidian ekkor 11 éves volt, a húga 8. Természetesen ki is kaptam, mert becsúszott néhány rosszabb osztályzat.

Nekem soha senkivel szemben nem lehetett igazam, egy felnőttel szemben mindig csak egy taknyos kölök voltam.

Egyébként is...

„Amíg az én kenyeremet eszed, nem te mondod, meg mi legyen!”

Végső érvként persze mindig ott volt a verés.

A kapcsolati tőkéje. Talán komolyan el is hitte, ha merev részegre itat valakit, az a lekötelezettje lesz, és segíteni fog neki. Igen segítettek neki, hogy soha ne legyen elég a bora. Természetesen mindent csak a családja érdekében.

Az érzelmi zsarolásai. Nem a saját nevében, ó nem. Tudta, az nem számít.

„Mi lesz szegin anyátokkal, tudjátok, mennyit küszködik”

Igen, és miért kellett neki annyit küszködni?

Ettől próbáltam szabadulni, amikor nyolcadik után rögtön Pestre mentem, és ettől próbált szabadulni a húgom is ugyanúgy.

Erről nem beszélek senkinek, mert csak az értheti, aki ezt átélte.

Ezt a mintát kaptam én örökül, és ezt akartam én mindenáron elkerülni, de hát a nemekből csak hiányok lesznek.

Obsidiannak még mindig nagyon-nagyon szüksége van rá, hogy érezze a szeretetet.

Obsidian ezentúl is írni fogja ironikus, távolságtartó történeteit. Ha valakinek kedve és türelme van hozzá, össze is rakhatja a puzzlét, de ez az iszonyat nem lesz rajt a képen.