Ez a szombat nem Obsidian napja volt. Talán, mert reggel felemás zoknit húzott. :DD A felesége szerint kizárt, hogy ő rosszul pározta őket össze, Obsidian pedig csak kivett egy párat a fiókból, biztos boszorkányság.

A cseresznyefa alját takarította, mert unta már, hogy csak rothadó cseresznyén átgázolva lehet csak bejutni a garázsba. Már majdnem végzett, amikor a lombseprű egyszerűen szétesett a kezében. Ebéd után füvet nyírt. Már be is fejezte, amikor egy szerencsétlen mozdulattal sikerült átvágnia a vezetéket. Nagyobb baj nem történt, de az automata megmakacsolta magát, és nem lehetett visszakapcsolni. Utána még nekiállt meggyet szedni, de szigorúan csak azt, amit a földről elért. Nem mert kockáztatni, pedig nem is babonás. Gyáva alak. Vasárnap még egy kis villanyszerelő munkát is kellett végeznie, mert a garázsban még mindig nem volt áram.

Még mindig szombat. Obsidian két percre nézett bele a Napkeltébe, az is sok volt. Nem tudja, kivel beszélgetett Verebes István. Az úr megkérdezte Verebestől, minek nevezné azokat, akik azt kiabálják:

Buzikat a Dunába, zsidókat utána.

Verebes erre nagyon bátran és határozottan kijelentette: ez illetlenség.

Valóban ez illetlenség.

Valamit talán Verebes is megérzett, mert zavaros magyarázkodásba kezdett, hogy az illetlenség nála nagyon súlyos dolog, de a végeredmény mégiscsak az lett, hogy ez egy szinten van azzal, hogy valaki társaságban elfingja magát. Persze ő nem használt ilyen kifejezést, eufemisztikusan test gázokról beszélt.

És ez az ember évek óta műsort vezet. Mit lehet erre mondani?

Illetlen?

Obsidian most átvált személyesebb hangvételre.

Pici. Eddig mindig csak magammal kapcsolatban írtam róla. Végül is rólam szól ez a blog, itt mindenki más csak mellékszereplő, az életemben pedig ő a főszereplő. (csak meg ne tudja, miket írok róla.) Eddig simán csak a feleségemnek vagy A-nak neveztem.

Holnap (ma) lesz az utolsó munkanapja. (Vasárnap írok, de csak hétfőn teszem közzé.) Két hétig még hivatalosan munkanélküli lesz, aztán kezdődik a nyugdíj. Ennyire megvénültünk? Jaj, dehogy! Nekem még mindig az a kislány, akit annak idején megismertem. Nem is tudom. Egy kicsit szomorú vagyok most. (életérzés:D) Egyetemistaként biztosan nem ezt a pályát képzelte el magának, de nem tudom, mit kellett volna másképpen csinálni. Jónak látszó döntésekről utólag derült csak ki, hogy nem is voltak annyira jók. Azt sem tudom, hogyan fogja elviselni, hogy egyedül kell neki otthon lenni. Persze nem muszáj neki otthon ülni.