Nagyanyám
Nagyanyám családja gércei volt, de ő volt a család utolsó sarja, testvérei nem voltak, csak távoli – számomra tisztázatlan – rokonai éltek a faluban. Valamilyen veleszületett szembetegség következtében jóformán semmit sem látott. Igazából nem tudom elképzelni, hogy valaha is egy vonzó nő lehetett volna. Az emlékeimben egy alaktalan, mozsárlábú, nehezen mozgó, vaksi öregasszony él. Arra sem emlékszem, hogy egyáltalán az udvarból kiment volna, még templomba sem járt, pedig erősen vallásos volt, és majdnem a szomszédba kellett volna csak átmenni. Nagyapám öregemberként is egy jó kiállású férfi volt. Végül is mindketten túl voltak azon a koron, amikor abban az időben házasodni szoktak. Erős nyomás nehezedhetett rájuk, és sokan próbáltak párt találni nekik. Az is sokat számíthatott, hogy nagyanyám egyke volt, így nem kellett az örökségen osztoznia, ami azért nem lehetett így sem olyan jelentős. És fontos szempont: mindketten evangélikusok voltak.
Gércét sem ússzuk ám meg ilyen röviden.
Nincsenek nagy néprajzi ismereteim, de azt hiszem bizonyos szempontból egészen egyedülálló. Kezdetben volt egy ház a hozzá tartozó udvarral és kerttel. Aztán az egyik gyereknek építettek egy újabb házat a kertben, később az ő fiának is egyet, és aztán még egyet. Közben persze gazdát is cseréltek, és idegen embereknek kellett egymással osztozkodnia. Egészen furcsa képződmények alakultak így ki. Egy nagy közös udvar négy sarkában egy-egy ház. Négy kapun kell átmenni, amire a legbelső házig eljutunk. A házak előtt, mellett hagytak egy közlekedésre alkalmas se utcának, se udvarnak nem nevezhető valamit. Egyik legfurcsább részt Tanároknak nevezték. Egy kívülálló számára talán teljesen kaotikusnak tűnő, igazi utca nélküli, összezsúfolt házakból álló telep. Még a hatvanas évek végén is éltek itt füstös konyhás és szabad kéményes házban is.
A Tanárokban volt nagyanyám szülői háza is, de azt már a születésem előtt lebontották, csak a helyét mutatták meg. Amúgy ez ugyanabban az udvarban volt, ahol a szabad kéményes és a füstös konyhás ház állt. Ugyancsak a Tanárokban állt az a ház is, ahol nagyapámék éltek, és ahol én is felnőttem. Na jó, elteltek a gyerekéveim. :D
Eredetileg az egy cselédlakás volt. Ha lett volna igazi utca, úgy mondanám az utcafronton volt a gazda háza és bent az udvarban a cselédház. Amikor a ház gazdája felköltözött Pestre, akkor vásárolta meg tőle a cselédházat a nagyapám. Mivel volt mellette egy földút, ami ugyan elég keskeny volt, két kispolszki már nem fért el egymás mellett, de szekérrel azért be lehetett menni, egy oldal bejárattal teljesen önálló telket lehetett kialakítani.
Folytatás