...
Véletlenül ráakadtam egy levélre, amit egykor írtam Picinek. Nem volt szokásom dátumozni a leveleimet, bajban lesznek majd a történészek, ha pár száz év múlva rájuk bukkannak. Becslésem szerint 74 őszén írhattam.
Kedves Pici!Leveledet megkaptam. Azt hiszem, egy kicsit félreértettél, én nem azt akarom, hogy egyáltalán ne írjunk arról, amit csinálunk, csak azt nem tartom jónak, ha csak arról írunk.. Lehet, hogy igazad van, és nem kellene ennyire félni a formalitásokról, de ha valamit csak azért csinálunk, mert az úgy illik vagy úgy szokás, az szerintem semmiképpen nem jó. Nem tudom, emlékszel-e rá, még valamikor tavaly nyáron volt egy nyugatnémet tévéjáték, ami egy házasság elromlásáról szólt, és te valami olyasmit mondtál, hogy törvényszerűen bekövetkeznek azok a dolgok, amikről ott szó volt. Ilyen alapon persze elkezdeni sem volna érdemes, de ha mindenben a szokásokat követjük, akkor tényleg majdnem törvényszerű. Tudod, ha többet adunk egymásnak az mindkettőnknek csak jó lesz, és szerintem még mindketten képesek vagyunk az eddiginél többet nyújtani, csak ezt el is kellene várni egymástól, és segíteni is kellene egymást. Szerintem az nem lehet szempont, hogy örüljünk, hogy így is van, mert ennél sokkal rosszabb is lehetne. Tudod, én hajlamos vagyok arra, hogy ha nem várnak tőlem semmit, akkor nem is csinálok semmit. Azt hiszem, ezt te sem szeretnéd.
Magamról nem sok érdekeset tudok írni. Vettem egy inget, amiről kiderült, hogy kicsit bő, aztán karcsúsítottam. Egész jól sikerült, most már csak hónaljban nagy egy kicsit. A feladataimat csinálgatom lassan. Hét végére megint csak elromlott az idő. Remélem jól vagy. Többet most nem írok.Sokszor csókollak. Obsidian
