Nem tudok egyedül aludni.

Általában nem ragaszkodom mereven a szokásaimhoz, egyetlen kivétel talán az alvás, abban minden zavar, ami eltér megszokottól. Most újra bebizonyosodott, nem tudok egyedül aludni.  Picinek évfolyam találkozója volt, így egy éjszakára egyedül maradtam. Alig aludtam valamit. Talán a szuszogása hiányzott, mert egyébként nem összebújva szoktunk aludni. Sőt. Ha néha arra kényszerültünk, hogy összebújva aludjunk, én álmatlanul forgolódtam. Pontosabban, ha tudtam volna forgolódni, akkor valószínűleg aludni is tudtam volna, de összebújva forgolódni nem igazán lehet. Szex után is, ha Pici elalszik a karjaimban, kénytelen vagyok felébreszteni, hogy én is tudjak aludni.

Régebben, ha néha egyedül maradtam, csak magamnak ágyaztam, hát úgy teljesen reménytelen volt, még az is számít, hogy két személyre van ágyazva, ha egyedül vagyok, akkor is.

Idegen helyen az első éjszakát majdnem biztosan álmatlanul töltöm, bármilyen jók is egyébként a körülmények alváshoz.

Ha sikerül elaludnom, akkor aztán mélyen alszom. Gyerekoromban előfordult, hogy a szüleim egyedül hagytak otthon este, magamra zártam az ajtót és elaludtam, amikor hazaértek kiabáltak, dörömböltek, már az összes szomszéd felébredt, csak én aludtam nyugodtan. Az éjszakai viharokat most is úgy átalszom, hogy semmit sem veszek észre belőle.