Korszakalkotó felfedezést tettem.
Korszakalkotó felfedezést tettem.
Az az igazság, hogy hagytam teljesen elgyomosodni az eper ágyást. Epernek azt nevezem, amit sokan szamócának, és nem azt, ami fán terem, az nekem szeder, amúgy a szederindán is szeder terem. Minek van ennyi bogyó? Talán egyszerűbb, ha maradunk a strawberrynél, azt mindenki érti.
Nem lehetett már továbbhalogatni a kitisztítását, így ez lett a ma délutáni feladatom. Fárasztó és unalmas munka, de közben szabadon csaponghattak gondolataim. Most kivételesen nem az erotikus fantáziám indult be, így korszakalkotó felfedezést tettem, nevezhetnénk akár történelmi jelentőségűnek is, ha ez a jelző nem lenne már foglalt. De komolyan. Ilyen nagy jelentőségű gondolatok csak olyan hétcsavaros agyakban születhetnek, mint Grespik Lászlóé. Nem mintha szerénységemet hozzá merném hasonlítani, de ez most…
Rájöttem mi a magyarság lényege, mi az, ami egy magyar embert megkülönböztet bárki mástól, piréztől, hottentottától, angoltól, némettől, szlováktól. Nem a nyelv, nem a gének. Dehogy.
Mi az, ami nélkül egy igaz magyar nem kezdi el napot? Mivel kívánunk egymásnak jó reggelt? Miért álltunk sorba az átkosban reggel kilenckor a közértek előtt? Mi a legismertebb hungaricum, amire a legbüszkébbek vagyunk?
Igen! A pálinka!
A magyarság lelkének kvintesszenciája. Nem kell nekünk szólásszabadság. Minek annyit dumálni. Nem kell gyülekezési szabadság. Hogy a csőcselék randalírozzon? Nem. A magyarság legfőbb szabadságjoga a pálinkafőzés szabadsága. Ebben még legelvakultabb maszop hívő is egyetértett a fideszesekkel.
Eddig idegen elnyomók és idegenszívű kiszolgálóik megakadályozták, ezzel megtörték a magyarság gerincét, és elsorvasztották a lelkét, de ennek most vége. Minden meg fog változni.
Pálinkás szebb jövőt.
