Quodlibet egy régebbi postja inspirálta ezt az írást.

(mentegetőzés)

Quodlibet egy régebbi postja inspirálta ezt az írást. Lehet, hogy most utánlövésnek tűnik. Akkor úgy gondoltam, többet érdemel néhány mondatos kommentnél, de egyéb elfoglaltságaim (és lustaságom) miatt csak most tudok rá reagálni.

(cím)

Persze, vannak liberális közhelyek is. Az lenne a kollektív bűnösség elvének tagadása is? Nem hiszem. Nem vagyok jogász sem jogtörténész, – ahogy a blog olvasóinak többsége sem – de amennyire ismerem, a polgári büntetőjogi elméletek tagadják a kollektív bűnösség elvét, és ezt csak a politika szokta néha felülírni. Helytelenül. Semmi köze a liberalizmushoz, és miért is lenne közhely. Ha már liberális közhely, sokkal inkább az, hogy az felelősségét csökkenti a környezet befolyása. (Tudod, nehéz gyerekkorom volt.)

(felelősség és általánosítás)

Igen, örülök egy magyar sportoló sikerének, de nem gondlom azt, hogy abban én is részes vagyok, az az ő tehetségének, szorgalmának, kitartásának az eredménye. És egy kicsit szégyenkezem, ha esetleg ugyanezt a sportolót doppingoláson kapják, de miért lennék én ezért felelős? Magyarként persze kellemetlenül érintett, ha egy osztrák boltban „Magyar, ne lopj!” táblával találkoztam, és egy eladó azonnal mögém szegődött, amint beléptem, de nem éreztem úgy, hogy ez az én szégyenem lenne. A gyerekem szemében sokáig valóban én voltam az APA, de eljött az idő, amikor megkérdezte, miért nem vagyok én olyan, mint a többi apuka, és aztán idővel arra is rájött, nincs olyan, mint a többi apuka. Egyik apuka ilyen, a másik olyan. A feleségem felé én csak önmagamat képviselem. Ha bunkó vagyok, én vagyok bunkó, nem a férjek általában. A születésnapjára én veszek virágot, nem a férjek általában. Ha előítélet mentesen és megfelelő tapasztalatok birtokában próbálunk általánosítani, csak olyan közhelyekre juthatunk, hogy magyar van ilyen is és olyan is, tanár van ilyen is és olyan is, férj van ilyen is és olyan is. Ha most hülyeségeket írok, én írok hülyeségeket, nem a bloggerek, nem a gépészmérnökök, nem a Zalaegerszegiek. Vagy nem is tudom, kit képviselek most.

(egy idézet)

"Egy kisebbség csak akkor válik beérkezetté, ha anélkül kerülhetnek ki belőle őrültek és gazemberek, hogy ennek árát az egész közösségnek meg kellene fizetnie."
(Carl T. Rowan)

A facebookon találtam, sok falvédő bölcsesség között. Ez kivételesen nagyon fontos, és nagyon igaz. Nap mint nap tapasztalhatjuk, hasonló bűncselekményeket mennyire másképp ítélünk meg az elkövető hovatartozásától függően.

Fogalmam sem volt ki a szerző. Közben utánanéztem: amerikai újságíró, politikus, diplomata.

(a példa)

Az a bizonyos primitív törzs. Mint humanizmussal megfertőzött ember természetesen nem tudnám tétlenül szemlélni, hogy valakit feláldozzanak. Mit lehetne tenni? Ha már Quodlibet néprajzost említett, egyes néprajzosok szerint legjobb, ha semmit nem teszünk, mert minden beavatkozás csak szenvedést és pusztulást hoz az adott törzs életében. Mi van, ha csak más ember életének kioltásával tudjuk megakadályozni az emberáldozatot. A civilizáció oltárán megengedhető az emberáldozat?

Mint itt a nolblogon is lezajlott viták is tanúsítják, sokan a magántulajdon védelmében megengedhetőnek tartják akár a gyilkosságot is.

Emberáldozat a tulajdon oltárán?

(erkölcs)

Egyetemesen érvényesek az erkölcsi törvényeink? Tisztán filozófiai értelemben talán igen, miközben tudjuk, hogy erkölcsi törvényeink folyamatosan változtak, és különböző közösségekben, különböző erkölcsi törvények érvényesülnek. És az is kérdéses, mit tekinthetünk erkölcsi megítélés alá eső cselekedetnek. (Lásd: Moralitás és társadalmi hasznosság)

(még egy idézet, gondolatébresztőnek)

„Ahol gyilkosság van, ott isten van. Minden emberölés emberáldozat. Nagynevű isteneknek vagy névteleneknek, nevesincseknek vagy nevezhetetleneknek. Akiknek a nevét nem szabad a szánkra vennünk vagy akikét folytonosan az ajkunkon kell hordoznunk.  Jehovának vagy Zeusznak. A Tűzkígyójú Kolibrinak vagy a Szentléleknek. Faj-isten és dogma-isten. Gyűlölet-isten és közöny-isten. Félelem-isten és hatalom-isten. Nekik kell Izsák a zsidó és Iphigeneia a hellén. Bruno a keresztény és Jaures az ateista. Bábel a költő és Radnóti a költő. 
Kennedy az elnök és Che a gerilla. Kecsé-Acsi a tolték és Hevesi-Horváth a prímás.”

(Somlyó György)