Mint már arról említést tettem: a szomszédom Szent István. Mármint a szobra és a dombja, vagy a domb is része a szobornak, most ilyen művészet elméleti kérdésekbe ne menjünk bele.
Mint már arról említést tettem: a szomszédom Szent István. Mármint a szobra és a dombja, vagy a domb is része a szobornak, most ilyen művészet elméleti kérdésekbe ne menjünk bele.
Így ilyenkor az ünnep előestéjén rendszeresen itt kezdődik a városi ünnepségsorozat. Ha előbb nem, a hangbeállásból tudom, valami készül.
Unokázás okából az idei hivatalos ünnepségről szerencsésen lemaradtunk, csak az azt követő műsort néztük meg. Az idén Lorenzo együttes és Tolcsvay Béla.
Azt hiszem, egy nem zalainak nem sokat mond a Lorenzo név. Amikor harminc egynéhány éve Zalába jöttem, ők voltak a menő helyi zenekar, de nem emlékszem, hogy akkoriban hallottam volna őket játszani, most újra játszanak, de ahogy a zenészek életkorát tippeltem, ők biztos nem ugyanazok, talán a dobos, Lőrincz Kálmán a kapocs a két zenekar között. A zene viszont a régi: Illés, Tolcsvay, Fonográf, Bojtorján dalok. Igazán kellemes, nosztalgiázós este.
Valószínűleg így került képbe Tolcsvay Béla is, aki néhány éve már fellépett egy ilyen rendezvényen, akkor a saját zenekarával, és mélységes nem tetszésemet kiváltva világmegváltó, vagy legalábbis magyarság megváltó indulatokkal és dalokkal. De ha én nem akarom, hogy megváltsanak, és nem hiszek a megváltásban.
Szerencsére ez most csak egy dalra korlátozódott, az is némi promóciós jelleggel az autó környékén árult cédékkel kapcsolatban. A többi nagyon rég nem hallott, még a legelső Tolcsvay trió által előadott dalok. Tolcsvay Béla sajátbevallása szerint százezer éve nem énekelte már ezeket. Pedig…
A többi pedig, kedves Béla, hiába tagadod, belemagyarázás.
