Elkötelezettség – 1986

Egyszer már próbálkoztam hasonlóval, akkor egy véletlenül kiválasztott Új írásból idéztem néhány mű részletét, és elég gyorsan jöttek a megfejtések.

Most nem a véletlenre bíztam a kiválasztást. Magyarázkodás helyett egy részlet Ördögh Szilveszter, szerkesztő, írótársaihoz írt felkérő leveléből:

„ A politikai színezet ma is megmaradt – paradoxul az el nem kötelezett nemzetek minősítése gyanánt. Az irodalom „politikai” szótárában ellenben mindössze lábjegyzet jelentőségű. Ez a hangsúly- és értelmezésváltozás törvényszerűen fölveti, hogy az író, a költő, a kritikus elhivatottságáról is levált-, leválik-e az elkötelezettség, mint lényegi meghatározó, s nem csupán politikai, de társadalmi (pszichológiai, esztétikai) értelemben is? Emiatt és ezért kérdezem: miként vélekedik az elkötelezettségről? Elkötelezettnek vallja-e magát? Ha nem – mi miatt nem? És egyáltalán: mit ért a szón ma: elkötelezettség?”

Néhány válaszból minden kommentár nélkül idézek szubjektíven kiválasztott mondatokat. Talán most is lesz, aki kitalálja, kitől származnak.

Segítségként csak annyi: 1986-ban járunk.

1.

„Elkötelezett írónak és kritikusnak tekintem magam. Irodalomtörténészként, bár nem élek ezzel a terminussal, hivatásomnak éreztem a magyar irodalom értékes, haladó örökségének védését és új megvilágítását.”

2.

„”Bilincsben jár mindig a tiszta szerelem.”

Aki elkötelezettséget mond, az – legalábbis magyarul – hozzáasszociálhatja: a kincstelenséget, azaz a nincstelenséget, a tiszta szerelmet és a nehéz hűséget, s azt is, hogy életfogytiglan…”

3.

„Maradék hitem szerint: ha mi nem vállaljuk föl saját korunk valós ábrázolását, helyettünk azt később nem végezheti el senki.

Ha írok, honfitársaim emberibb életéért írok. Csak magamhoz vagyok hű, ha hozzájuk hűséges maradtam.”

4.

„Köt hát valami engem?

Nem, semmi. Teljesen önkényes, szeszélyes, kiszámíthatatlan, fölényes, felelőtlen, gúnyos kárörvendő, végletes, változékony, befoghatatlan, megfoghatatlan vagyok. És szenvedélyes.

Kába, naiv, körülményeskedő, óvatos, gúzsbakötött, erkölcsös, konzervatív, emelkedett, sőt patetikus.”

5.

„Elkötelezett, tehát valamihez hozzákötött vagyok, de amihez hozzákötöztem, hozzánövesztettem magam, az tagadása a kötöttségnek; a legfőbb érték, a szabadság az a sziámi iker, amelyhez készakarva és önkéntesen nőttem hozzá, kötöztem hozzá magam.

A szabadság fogalma ugyanakkor a baloldaliság fogalmával egyenlő számomra.”

6.

„Persze, hogy az vagyok: elkötelezett. Ami erényem vagy hibám van, mind ebből következik.

Hiszek az egyház létezésének fontosságában, hiszem, hogy kell egy olyan közösség, amely átemeli az embereket az életük olyan szituációin, amelyek észokokkal, logikával megoldhatatlanok.”

7.

„De hát, mondom romantikusan, az irodalom ne akarjon kényelmes lenni. Igaz, kényelmetlen se akarjon lenni. Ne akarjon semmit. Legyen. És akkor majd természeténél fogva lesz kényelmetlen és a többi. Mind!

Szóval, ez volna, ennyi, a himnikus befejezés: LEGYÜNK.”

8.

„Ma is ugyanabból az indulatból írok verset, mint régebben. Ma is ugyanolyan töltetű reménykedéssel, vagy, ha kell, haraggal. Ma is ugyanazért a Rendért. Az, hogy elkötelezettségem keserűbb lett, (ha nem is kilátástalan) azt, kérlek, ne írd csupán az én rovásomra. Belsőleg maradtam, aki voltam.”

9.

„Az „elkötelezett kifejezést sohasem szerettem. Az alapszó, a „kötél”, árulkodik. Vagy engem kötöztek oda, vagy magam kötöztem magam – biztos, ami biztos, el ne szaladjak! – valamihez. Mindkét eset a szabadság hiánya.”

10.

„Magam számra is kiderült: fűnek-fának-kőnek elkötelezettje lettem. Elkötelezettje, de nem föltétlen híve. Elkötelezettségembe belefér, hogy bántsam, olykor szidjam is, akikhez kötődöm. Ez egyenesen kötelességem. Elkötelezettségemben szabadon járok-kelek, mint víz fölött a madár, akinek azért van fészke.”