Örüljünk!

Előre bocsátom, nem vagyok focirajongó, nem is nagyon értek hozzá. De ha néha erőt veszek magamon és megnézek egy meccset a tévében, egész élvezetesnek találom.

Minek is tekintsük az osztrákok legyőzését?

Sokan, még azok is, akik lelkesen üdvözlik a csapat sikerét, egy kicsit mentegetőzve teszik ezt, mint valami szégyellni való dolgot.

Ne tegyék!

Örüljenek nyugodtan. Miért ne örülnénk sportolóink sikerének?

Mert Orbán Viktor is örül neki?  Tegye. semmi közünk az ő öröméhez, és neki sem a mienkhez. Nem kell, hogy a politika rátelepedjen mindenre.

És ha egy illetékes elvtárs neki köszöni meg a győzelmet? Azt tudjuk be az illető gerinctelenségének és szolgalelkűségének.

Nagy baj akkor lesz, ha maguk a sportolók is neki tulajdonítják a sikert. Remélem nem jutunk el eddig.

Hogy a politikusok szeretnek sütkérezni a sportolók sikereinek fényében? Igen, de erről nem a sportolók tehetnek.  Nekünk kell helyén kezelni a dolgokat.

De nem is kell túlértékelni a győzelmet. Annyi történt, hogy legyőztünk egy – szerintem – gyengén

 játszó osztrák válogatottat.

Ettől még nem lett élhetőbb hely Magyarország, és a stadionokra költött milliárdokat sem igazolja visszamenőleg.

Szóval:

Örüljünk!