Ennek a történetnek nem Obsidian a főszereplője, próbálja magát a krónikás szerepére korlátozni, és csak a legszükségesebb mértékben pótolja hiányos emlékeit.

Nyolcadik osztályosak voltak, talán valamikor a tavasz elején történt. (Valóban elég hiányosak Obsidian emlékei.) Reggel nyolc óra körül, még a tanítás kezdete előtt jött valaki, hogy Kovács Kati menjen az igazgató bácsi lakásába, valamit segíteni kell neki.

Egy kis kitérő. Az igazgató bácsi az egy másik történetben már szereplő Idus néni férje volt. Idus néniről azt írta Obsidian: nagyon nem szerette. Az igazgató bácsival kapcsolatban az a fogalom, hogy szeretet egyszerűen értelmezhetetlen volt. Obsidian kifejezetten rettegett tőle, és talán az is volt a célja, hogy senki ne merjen neki ellentmondani. Obsidian kétségkívül az osztály legjobb matekosa volt, de amikor egy végzetes félreértés miatt az igazgató tanította a matekot, félt a matekóráktól. Az igazgatói lakás egy épületben volt az iskolával.

Szünetben Kati visszajött az osztályba, de a szünet végén újra hívatta az igazgató. A következő szünetben már Kati apja jelent meg, összeszedte a lánya holmiját, és csak annyit mondott, hogy Kati nem jön ide többet iskolába. És valóban, másnap már a szomszéd falu iskolájába ment.

Feljelentés. Az igazgatót felfüggesztik állásából, az új igazgató Misi bácsi lett.

Újabb kitérő. Misi bácsi másodikas korában tanította Obsidiant. Legfőbb fegyelmező eszköze a mogyorófapálca volt. Amikor valaki azt egy bicskával bevagdosta, a meggyanúsított gyereket addig ütötte vele, míg apró darabokra nem törött, utána a méterrúddal folytatta. A gyanú alapja annyi volt, hogy látták őt délután az iskola környékén. Misi bácsinak igazgatóként az első intézkedése az volt, hogy kijárási tilalmat vezetett be. Iskolás gyerekek este hét után csak szülői kísérettel mehettek utcára. Nem mintha a nyolcadikosok ezt komolyan vették volna.

A faluban hitték is, nem is Kati állítását. A többség inkább az igazgató mellett állt, és az egészet egy kamaszlány túlfűtött fantáziájának tartották.

A tanév elején került az iskolába egy fiatal lány, aki képesítés nélküli nevelőként vállalta az orosz tanítást, és egyben ő lett az úttörőcsapat vezetője is, ami sok délutáni elfoglaltsággal is járt, hogy ne legyen a menetrendhez kötve, egy kiürített szertárban alakítottak ki neki egy szobát. Aztán egyszer teljesen váratlanul összepakolta a holmiját, és inkább naponta vonatozott. Kati ügyének kirobbanása után mondta csak el, hogy őt is az igazgató zaklatta, de nem akart botrányt csinálni, inkább elköltözött.

A bírósági tárgyalás napján az iskolában tanítási szünet volt. Amennyire Obsidian emlékszik, az igazgatót felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Idus néni a tanévet még befejezte, utána egy másik megyébe költöztek. A szóbeszéd szerint ott az igazgató újabb hasonló ügybe keveredett, és börtönbe is került. Ennek a hitelességéért Obsidian nem vállalja a felelősséget.

Obsidian osztálya évek óta készült egy kirándulásra. Gyűjtötték a pénzt, egy vidám jelenekből álló előadást is tartottak a kultúrházban, annak a bevételét is a kirándulásra szánták. A botrány kirobbanása után Idus néni nem vállalta, hogy elmegy velük, így az orosz tanárnőt kérték meg, hogy menjen el velük, aki rövid idő alatt kedvenc tanárukká vált, teljesen függetlenül az esettől.

Idus néni egy kis érzelmi és morális zsarolással rávette az osztályt, hogy a férje fényképét is tegyék fel a tablójukra, amit viszont az orosz tanárnő vett zokon (teljesen jogosan). Igen, hagyta magát az osztály manipulálni. De nem az a bűnös, aki gyerekeket manipulál?

Végül az osztálykirándulás elmaradt, az igazgató képe nem került föl a tablóra, az összegyűlt pénzt szétosztották.

Így Obsidian elmondhatja, első fizetése színészi gázsi volt.