...és én már voltam múzeumban is, mégis nekem csak ti vagytok a legszebbek, akárki akármit is mond.

Indulás félkilenc körül. Picinek érettségi találkozó. Különleges esemény Sárváron Egész napos rendezvény, egy időben az 5; 10; 15... éve végzetteknek. Délelőtt közösen az iskolában, délután szabadon választott program az osztályoknak.

Beugrunk az anyósomhoz, Pici átöltözik, elviszem az iskolához, üdvözlöm az osztálytársait, tankolás és irány Mogyoród. Úgy látszik, a Suzuki már ismeri az utat, sehol nem tévedek el. Egy órakor már ott vagyok. Majd hazafelé. :D Indulás vissza hat óra körül. Velem jön Álomlátó is. Szerencsétlen nem tudja még, mi vár rá. Utólag azért megnyugtathatom, forgalomban még soha nem volt balesetem, tolatás közben szoktam csak autókat törni. Cellben kirakom Álomlátót. Túlélte. Picivel egyszerre érünk haza. Igen az anyósomhoz is hazamegyünk. Teljesen véletlen, ha megbeszéltük volna, valamelyikünknek biztos félórát kellett volna várni. Ott alszunk.

Nincs ebben semmi csodálkozni való. Az lett volna a furcsa, ha nem megyek. Csodálatos volt Kalimpa, akinek költözés és rendezkedés mellett volt rá ideje és energiája, hogy mindenkinek személyre szóló ajándékot készítsen. Csodálatos volt Fülepke, aki képes volt úgy huszonnégy órán keresztül főzni nekünk a marhahúst. Hát igen, erre tényleg csak ő képes. Én biztos, hogy maximum öt óra után feladnám, hogy ennél puhább már úgy sem lesz. Csodálatos volt Intruder és Doremi, akik az egészet megszervezték. Szóval nem az a csodálatos, hogy én Zalából odamentem.

Amikor olvasom a blogokat önkéntelenül is kialakul bennem egy kép az írójukról. Elégedett vagyok magammal, sok esetben majdnem pontos volt kép, na jó néhány esetben alaposan melléfogtam (nem fogom elárulni, kinél), de ezentúl már más szemmel tudom olvasni az írásaikat. Legfeljebb a képzelet majd újra felülírja a valóságot. :D

Hogy senkinek ne okozzak csalódást, aki még nem ismer, elárulom, Obsidian egy kis kócos törpe.

Egy kicsit komolyabban. Csupa érdekes és izgalmas embert ismertem meg, és ezt már senki nem veheti el tőlem. Tessék csak nyugodtan áskálódni a Kutrica ellen.

Az idő rövid volt, a résztvevők sokan voltak, és hát tényleg nem vagyok jó társalgó, volt, akivel csak néhány szót tudtam váltani, de ami késik, nem múlik. Missicu legközelebb (remélem lesz legközelebb) nem fogsz megúszni.

Köszönöm a Szép házakat. Nagyon szégyellem, de nem emlékszem kitől kaptam. Kedves ismeretlen meg tudod ezt nekem bocsátani?