Nézd ezt a bolhát s benne azt,
mily semmiség, mit tőlem megtagadsz.
Engem, majd téged csíp megint,
s közös vérünk e bolhában kering,
s nem mondhatod, hogy becstelen,
nem bűn ez még s lányságod veszte sem.
         Meg sem kért és már kéjeleg,
         dagad, mert kettőnkből egy vért szedett -
         ennyire nem is volnánk képesek.

Három lét benne lel hazát,
nem egyesíthet így a házasság.
E bolha: te meg én, s nekünk
templomunk lett és nászi fekhelyünk.
Szüleidnek morogni kár:
bennünket a vérerek fala zár.
         Megölnéd? ez könnyű neked,
         de magadat is megölnéd - ne tedd,
         hármas bűn ölni hármas életet.

Kegyetlen, mégis körmödet
ártatlan vér bíbora festi meg?
E bolhának, ha vétke volt,
csak az a csepp, melyet tőled rabolt.
S azt hiszed, győztél érvemen,
mert nem vagyok gyöngébb s nem vagy te sem?
          Erényed annyit változik
          - ha engedsz - amennyit e bolha itt
          az életedből a halálba vitt.

Fordította: Vas István

(John Donne)