dada
Tristan Tzara
A dada folyóirat
öt néger nő egy autóban
fölrobbant követve ujjaim öt irányát
amikor kezem a mellemre teszem hogy olykor az istenhez imádkozzam
fejem körül öreg holdmadarak nedves fénye világít
a szentek friss dicsfénye agyi szökésekből kiemelten
trálálálálálálálálálálálálálá
amit most a lövedékekben szétrobbanni látunk
van valahol egy fiatalember aki a tüdejét falja
olyan fényeset fingik hogy a ház éjféllé válik
mint madárvisszatérés amiről a versekben énekelnek
és az ágyukból kitörő halál megszakítja a keselyűk társalgását
az óriás vitorlás kinyitotta könyvét mintegy angyal mégis
a lapokat rögzítették tavasz egy szép oldal a tipográfiában
zumbai zumbai zumbai dié
megérintettem mindent a jót és a rosszat óh a tábornok öröme
ezért helyezek minden szívre drapériát és minden drapérián ott van a mi urunk és minden úron ott az én szívem
szívem borravalót adtam hihi
(Parancs János fordítása)
